Első intézkedések:
Alapszabály, hogy a sérültet nem szabad mozgatni, illetve csak a feltétlenül szükséges mértékben. Ám ha veszélyzónában (például egy forgalmas út közepén) találunk rá, ki kell hoznunk onnan. Erre a Rautek-féle műfogást alkalmazhatjuk:
Álljunk szorosan az illető mögé.
Két kézzel fogjuk át a válla alatt úgy, hogy a nyakát és a fejét is meg tudjuk támasztani
Lendülettel helyezzük a sérültet ülő helyzetbe, és támasszuk meg mindkét térdünkkel.
Fogjuk át a hóna alatt, egyik alkarját fordítsuk kicsit keresztbe a mellkasánál, és fogjunk rá mindkét kezünkkel.
Könnyedén támasszuk meg a térde alatt, és lendülettel húzzuk a combunkra.
Óvatosan induljunk el hátrafelé, és fektessük a beteget biztos helyre, ha lehet, egy takaróra.
Földön fekvő sérült:
Menjünk oda a beteghez, és ellenőrizzük, hogy eszméleténél van-e illetve hogy él-e.
Vizsgáljuk meg, hogy reagál-e a külvilág ingereire: magához tér-e, ha megszólítjuk, megrázzuk a vállát, megpaskoljuk az arcát?
Ha nem, azt kell ellenőriznünk, hogy van-e légzés. Guggoljunk a beteg mellé, és két kezünkkel szegjük hátra a fejét. Fülünket hajtsuk a sérült arcához, így hármas észleléssel ellenőrizhetjük, hogy lélegzik-e: láthatjuk, hogy emelkedik-süllyed-e a mellkasa, hallhatjuk, hogy jár-e a levegő, arcunkon pedig érezhetjük a levegő mozgását. 10 másodperc alatt megbizonyosodhatunk arról, hogy a beteg lélegzik-e.
Mit tegyünk, ha van légzés:
Ha van légzés
Eszméletlen állapotban a legfontosabb veszélyt a hányadék vagy a nyelv hátracsúszása által okozott fulladás jelenti. Ha meggyőződtünk arról, hogy a beteg kielégítően lélegzik, lehetőség szerint fektessük stabil oldalfekvésbe a következő módon:
A beteg feküdjön a hátán. A hozzánk közelebb eső kart hajlítsuk be derékszögben úgy, hogy a keze felfelé mutasson.
A másik kart fektessük keresztbe a beteg mellkasán, kézfeje simuljon a hozzánk közelebb eső arcfélhez.
A sérült távolabbi lábát hajlítsuk be, majd húzzuk magunk felé, hogy át tudjuk fordítani az oldalára.
Hogy a légutak szabadon maradjanak, billentsük hátra a fejet. Stabilizáljuk ezt a helyzetet az arc alá igazított kézzel
A sérültet ezután sem szabad magára hagyni, továbbra is figyeljük, hogy lélegzik-e!
Mit tegyünk, ha nincs légzés:
Ha nincs légzés
A sérültet a lehető leggyorsabban újra kell éleszteni! Már néhány perces oxigénhiány is agysejtelhalást okoz! Térdeljünk a beteg oldalához, tegyük szabaddá a légutakat. Az újraélesztés két elemből áll:
• A vérkeringés fenntartásához mellkaskompreszsziót kell végeznünk. A megfelelő technikát érdemes tanfolyamon elsajátítani. A beteg feküdjön kemény talajon! Helyezzük egyik kezünket a beteg mellkasának közepére, másik kezünket pedig fölé. Nyújtott, merőleges karral és egyenes háttal nyomjuk be a mellkast 3-5 centiméter mélységben, majd engedjük fel teljes egészében. Percenként 60-80 lenyomást végezzünk. 30 kompresszió után 2 befúvást kell végeznünk.
• Szegjük hátra a beteg fejét, hogy egyenes út vezessen a tüdőbe. Vegyünk egy normális lélegzetet, és fújjuk egyenletesen a szájba vagy az orrba.
Szájból szájba: a homlokon fekvő kéz mutató- és hüvelykujjával fogjuk be a beteg orrát. Tegyük szánkat az illető kissé nyitott szájára. Fújjuk be a levegőt.
Szájból orrba: egyik hüvelykujjunkkal szárjuk össze a szájat, hogy a levegő ne tudjon ott távozni. Helyezzük szánkat a sérült orra köré. Fújjuk be a levegőt.
Folytassuk az újraélesztést 30:2 arányban addig,amíg a mentő megérkezik!
Vérzés:
Jó, ha tudjuk, mihez kezdjünk erős vérzés esetén, hiszen a háztartási balesetek is gyakran okoznak vérző sebeket. A vérzés akár olyan súlyos is lehet, hogy rövid időn belül halált okozhat.
Tartsunk be néhány egyszerű szabályt!
A beteget ültessük vagy fektessük le!
Emeljük magasra a vérző testrészt!
Gyakoroljunk közvetlen nyomást a sebre. Ha van, használjunk steril gézt, de megteszi a tiszta textília (például egy törülköző) is! Tartsuk a sebre nyomva!
Ha lehetséges, készítsünk nyomókötést!
Szívinfarktus és szélütés:
Ha szívinfarktus vagy szélütés jeleit észleljük, azonnal riasszuk a mentőket! A betegnek minél előbb orvosi ellátást kell kapnia. A várakozás ideje alatt ellenőrizzük a sérült állapotát, légzését és keringését: ha szükséges, alkalmazzunk újraélesztést!
• A szívinfarktus főbb tünetei: erős mellkasi fájdalom, verejtékezés, nehézlégzés, halálfélelem.
• A szélütés főbb tünetei: bénulás, beszéd zavar, fejfájás.
Sokk:
A komoly vérveszteség vagy a súlyos sérülés keringési sokkot okozhat, ami életveszélyes állapot. A veszélyre sápadtság, hideg verejtékezés, gyengeség, gyors pulzus, és csökkenő vérnyomás figyelmeztethet. Ha fennáll a sokkveszély, tegyük a következőket:
• Ha vérzés áll fenn, azonnal csillapítsuk!
• Helyezzük a sérültet sokk-pozícióba: fektessük hanyatt, és emeljük magasra (20-30 centiméterrel feljebb) a lábait! Ez segíti a vér visszaáramlását a szív felé.
• Takarjuk be a sérültet!
• Folyamatosan ellenőrizzük a légzést!
Csonttörés:
Akkor merül fel a csonttörés gyanúja, ha az alábbi 5 tünet közül legalább 2 észlelhető:
• fájdalom
• duzzanat
• működészavar (például az illető nem tud lábra állni, nem tudja behajlítani a könyökét)
• deformitás, alakváltozás
• krepitáció, azaz a csont recsegésének jellegzetes hangja
Teljes bizonyosságot természetesen csak a röntgenvizsgálat ad, de mindig a súlyosabbat kell feltételeznünk. Csonttörés gyanúja esetén alapszabály, hogy a sérült testrészt nem szabad mozgatni, különösen, ha feltételezhető, hogy a gerinc is megsérült! A törött testrészt abban a helyzetben kell megtartanunk, ahogyan találtuk, ráadásul az adott csontot a két szomszédos ízülettel is rögzíteni kell, tehát például a lábszárat a bokával és a térddel. Ez nem is olyan egyszerű feladat, a mentők speciális eszközöket – többek között felfújható síneket – használnak erre.
Addig is, amíg a mentők kiérkeznek, igyekezzünk például táskákkal kitámasztani az adott testrészt, vagy egy kendővel rögzíteni az alkart.
Mérgezés:
Azonnal hívjuk a mentőket, közben ellenőrizzük a beteg állapotát, légzését és vérkeringését! Ha eszméletlen, fektessük stabil oldalfekvésbe, ha szükséges, kezdjünk újraélesztést.
Égési sérülés:
Nagyon veszélyes lehet, mert nem csupán az adott, láthatóan sérült bőrfelületet érinti, hanem az alatta lévő szöveteket, sokszor az egész szervezetet is. Az égés okozta károsodás ráadásul a beteg általános állapotától is függ: idősek vagy kisgyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve.
A legfontosabb dolog, amit tehetünk, a hűtés. Ezt folyó hideg vízzel végezzük, legalább 15 percig, hogy a mély szöveti rétegekből is ki tudjuk vonni a hőt. Pár perc után ez fájdalommal járhat, de ne hagyjuk abba.
Ezután tegyünk a sebre laza, steril fedőkötést, és menjünk orvoshoz, vagy hívjunk mentőt.
A népi gyógymódok (például a tejföl) alkalmazását nem javasoljuk! Mikroszkóppal nézve látnánk, hogy az égési sérülés sebfelülettel jár, amely elfertőződhet!
Fulladásveszély:
Ha idegentest (pl. ételdarab) zárja el a légutakat, a beteg hirtelen fuldokolni kezd, élete az azonnali elsősegélynyújtás sikerén múlhat. Ha a beteg saját erőből nem tudta felköhögni a légzési akadályt okozó tárgyat, és a teli tenyérrel a lapockák közé mért ütések sem segítenek, akkor alkalmazzuk a Heimlich műfogást, és azonnal hívjunk mentőt.
Álljunk az illető háta mögé, és öleljük át a hasát a rekeszizma környékén! (Egyik kezünket szorítsuk ökölbe, másik kezünkkel fogjunk rá.)
Gyors, erőteljes mozdulattal rántsuk fel a kezünket: ezzel egy nagy levegőlöketet indítunk el, ami segíthet az idegen test eltávolításában.
Ha gyerek nyelt félre, fektessük hasra a térdünkön úgy, hogy kissé lógjon a feje. Ezután ütögessük meg tenyérrel a hátát!
Vegyszer okozta marási sérülés:
Ha sav vagy lúg roncsolta a bőrt és a szöveteket, a következőképpen járjunk el:
Távolítsuk el a vegyszerrel szennyezett ruházatot.
Öblítsük le a sebet folyó víz alatt. (ne engedjük a seb felől az egészséges bőrre folyni!)
Kössük be a sebet steril kötszerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése